2022. augusztus 11. csütörtök
Zsuzsanna, Tiborc
A Nap kel 05:39-kor,
nyugszik 20:12-kor.

LAVOTTA JÁNOS

A nemesi Lavotta család leszármazottai minden bizonnyal fellelhetők napjainkban is Felvidéken, az egykori Lipto vármegye településein. Lavotta János 1764. július 25-én látta meg a napvilágot Pusztafödémesen. Itt töltötte gyermekkorát, ebben az időszakban már szívesen hegedülgetett a család és ismerősök szórakoztatására. Első tanítója – édesapja, bár a gyermek a taníttatás előtt sokszor elcsente a hangszert, és próbálgatta a dallamokat. Egy ilyen alkalommal lepte meg apja, aki azután tudatosan foglalkozott fiával. A gyermekkor nem tartott sokáig, kilenc éves volt, amikor meghalt édesanyja. Apja rövid özvegység után újra megházasodott, de az új asszonnyal a gyermek nem igazán boldogult. Amikor a tanulmányok folytatása miatt Pozsonyba került, az idős Lavotta képzett muzsikosokra bízta fiát. Először Czizlerre, majd Zavadi Bonaventurára, aki Esterházy udvari zenésze volt.

A pozsonyi tanulmányok után Nagyszombaton kezdte el a Jogi Akadémiát, de II.József 1784-ben megszüntette a szerzetesi iskolákat. Az akadémia Pozsonyba került, Lavotta is visszatért. Életének első nagy konfliktusa ekkor érte. A nyári szünetben hazautazott a szülői házba, összeszólalkozott mostohájával és kis híján leszúrta egy konyhakéssel. Apjának hirtelen felbukkanása torpantotta meg. Nem tudni, mi volt a veszekedés oka, tény azonban, hogy a fiatal férfi a feszültségét úgy próbálta levezetni, hogy katonának jelentkezett Ferdinánd herceg pozsonyi kaszárnyájába. Apja csak hosszas nyomozás után találta meg, és kapcsolatait felhasználva kihozta a laktanyából.

Ettől az időponttól megkezdődtek bolyongó évei.

Bécsben tökéletesítette tudását, és bár nincsenek nyomai, minden valószínűség szerint zeneszerzést is tanult. Ezt a képességét azonban nem fejlesztette, ezért szerzeményei kissé csiszolatlanok voltak.

1792. december 22-től – rövid ideig – a pesti „Nemzeti Magyar Játzó Színi Társaság” tagja. Harminckét évesen eltűnik és nyolc évig nem lehet nyomát találni.

Tállyán érezte magát a legjobban, kóborlásaiból mindig ide tért vissza. A „Fekete Sas” nevű vendéglőben tartottak neves bálokat, és 1809-ben itt történt meg az a híres eset, hogy Bihari János a prímáskirály Lavotta elé térdelt, úgy kérte, játssza el legfrissebb szerzeményeit. Lavotta így felelt: „- én, aki királyok előtt szoktam játszani?” Pedig nem játszott ő királyok előtt! A fáma szerint addig nem vette elő hegedűjét, amíg Horváth János patikus, legjobb barátja, elé nem állított egy palack „pókhálós” tállyai aszút.

Kóborlások. Gesztely, Tiszaszőllős, Miskolc, Berente, Tiszafüred, Tiszaigar, Nyírbátor – végül Tállya. Gesztelyen Csokonai Vitéz Mihállyal lakott Apoky István kúriájában, a költő verseihez komponált zenedarabokat. Nyugtalan vére állandóan hajszolta. Nem tudni, honnan érkezett újra Tállyára – betegen. Régi barátjához, Eöri Fülöp Sámuelhez kopogtatott be, aki azonnal megvizsgálta és gyógyszerért küldte. Utoljára ment végig az ismerős úton, benyitott a patikába, átadta a receptet és eszméletét veszítve összeesett.

A tállyai római katolikus temetőben temették el. A parókián egy dátum került neve mellé: meghalt 1820. augusztus 11-én.

Lavotta nevéhez fűződik, az ő szerzeménye a „Cserebogár, sárga cserebogár” című dal, amelynek zenéjére Petőfi Sándor írt gyönyörű verset, vagy „Az Alföldön halászlegény vagyok én” című nóta. Életműve természetesen ezeknél sokkal több népdallá alakult zeneművet, és verbunkosokat tartalmaz.

Casino Bonus at bet365 uk