2017. máj. 30. kedd
Janka, Zsanett
A Nap kel 04:55-kor,
nyugszik 20:41-kor.

60 éves osztálytalálkozó Tállyán

2014.július 27 délutánján a forrón perzselő tűző nap, nem csak a hőmérő higanyszálát kúszatta 33 fok felé,
hanem a szívekben is nagy melegséget árasztott a 60 évvel ezelőtt végzett diákoknál,
amit Ők maguk gyémánt találkozónak neveztek el, sok, sok aranyos gondolatokkal megspékelve.

Még alig csitultak el a második világháborús csatazajok, mikor szüleink 1946-47-es iskolai tanévben
beírattak bennünket az akkor még egyházi iskolaként működő, településünk iskoláinak első osztályaiba.
A gondtalan, boldog 8 éves gyermekkor után 1954 júniusában, 20 leány és 27 fiú gyerek állt fel az iskola
padjaiból tanítójuk és tanáraiktól szerzett tudással felvértezve, és indultak el az úgy nevezett nagybetűs életbe.

Kit erre, kit arra sodort az élet. Röviddel már, de tudatos ésszel (sok, sok keserves tapasztalattal átélve
az 1956-os eseményeket) igyekeztünk kezünkbe venni és formálni, alakítani az előttünk álló életünket.
Kinek így, kinek úgy sikerült. De végül is hogyan sikerült,
arról most 60 év után beszélgettünk és minden esetben csak a szép és a sok jó
villant fel életünkből, amit egymásnak elmesélve örömmel hallgattunk végig.

Az előzetes szervező munkából kiderült, hogy 19 diáktársunk és összes tanítóink,
tanáraink mára már elköltöztek az égi mezőkre és ott, talán egy felhőn ülve Ők is összegyűltek egy találkozóra,
hogy lelkük velünk ünnepeljen itt a földi halandókkal együtt.

Egy főhajtással emlékezve rájuk, folytattuk a kötetlen találkozónkon elhangzó mesés történeteket.

Ennél viszont csak egy volt szomorúbb, hogy akik velünk élnek még itt a földön azok közül többen is,
vajon miért nem tisztelték meg volt diáktársaikat egy szép délután eltöltésével?
De mindegy, nem meditálunk rajta, utólag csak annyit, hogy ez legyen az Ő gondjuk.

Mi nagyon jól éreztük magunkat, hiszen eljöttek közénk nem kis távolságokból, Miskolcról, Budapestről
de még Szegedről is, hogy együtt örülhessünk, láthassuk az idő vasfogát,
hogyan görbítette el és fehérítette ki hajszálainkat.

Majd azzal vettünk búcsút egymástól, hogy a 10 év már nagyon hosszú lenne életünkben,
ami nem mindenkinek adatik meg ebben a korban, ezért találkozunk minél előbb, azaz 5 év múlva.

Egyik jókedvű osztálytársunk, orosz népdalból vett soraival köszöntünk el egymástól:

 

„Vándorcsalogányként szállnak bár az évek,
Ami fényben szép volt, alkonyatnál még szebb.”

osztaly_talalkozo_60_1

osztaly_talalkozo_60_2

Casino Bonus at bet365 uk